Angliai kalandok

Eloszor is elnezest kerek az ekezetert, en is utalok igy olvasni, de sajnos kenytelenek voltunk venni egy uj gepet, mert leegett a regi.

Szoval mar nagyon regota nem irtam blogot, rengeteg minden tortent. Az elozo munkahelyemrol nem hivtak vissza es meg csak ki sem fizettek szoval, felejtsetek el a KHS munkakozvetitot, mocskos egy banda, mar mashonnan is hallottam. Azt mondtak, hogy nem vagyok benne a rendszerukben, ja persze... De talaltam egy jobb, kozelebbi helyet, szazszor kulturaltabb es kozelebb is van, raadasul nem kozvetiton keresztul vagyok, hanem a cegnek dolgozok. Mindenfele husos sutiket gyartunk, en aki soha nem nyult nyers hushoz, elhitetitek... :D A beilleszkedes sem volt annyira konnyu, mondjuk, nem mint, ha azt vartam volna, de most eppen a gyar legjobb reszeben vagyok, szoval boldog vagyok :) Evek ota nem ismertem meg ennyi embert, mint most, sokszor ernek meglepetesek, mikor valakivel az eletfelfogasarol beszelunk, neha ugy erzem, hogy egy kulon vilagban elek szeretetbe burkolva kivul pedig megkeseredett, goromba es szomoru emberek vannak, akikkel jobb, ha nem nagyon beszelek. Azt hittem, hogy mivel itt tobb a penz, talan boldogabbak, felhotlenebbek az emberek, de ra kellett jonnom, hogy ez nem a penzen mulik, szoval nem kifogas az otthoniaknak sem, hogy azert vagyok boldogtalan, mert nincs penz, ez kamu, a boldogsag tenyleg belulrol fakad, tolunk fugg, hogy, hogy latjuk a vilagot, mennyire tudunk orulni az apro dolgoknak is. Persze itt tobb a latszatmosoly, otthon mar az sem divat. Egyebkent birom az angol embereket, orulok is, ha sikerul vegre dolgoznom eggyel, olyankor egy csomot szoktam tanulni, de sajnos a gyar minimum 80 szazaleka kulfoldi, foleg lengyel. Apropo lengyel, azt is nyugodtan elfelejthettek, hogy lengyel magyar ket jobarat, egy fraszt. Borzaszto bunkok mindenkivel, senki sem szereti oket, azert van egy-ket kivetel, de az nagyon ritka. 

Honvagy

Mikor kijottunk, azt mondtam, hogy soha tobbet MO, de megmondom oszinten, hogy hetekkel ezelott ramtort a honvagy, meg szerencse, hogy kigyogyultam belole :D Sokat gondolkozok a penzen, meregetem a viszonyokat, mivel itt font van, nem olyan konnyu atallni, eloszor meg atszamolgattam, de mar egy ideje nem csinalom. Aztan ahogy ma, ebedeltem, neztem az ucsit, amit tegnap vettunk de mar majdnem elfogyott, es azon gondolkoztam, hogy es? ugy is csak egy font volt, (az egyfontos kajakat hajlamosak vagyunk beledobni a kosarba, mert 6,5-ot keresunk orankent) es akkor atporgott az agyamon, hogy itt ezert az ucsiert 10 percet dolgozok, otthon majdnem egy orat. Na es akkor ki akar hazamenni? A penz nem boldogit, de kellemetlen, mikor azon gondolozol, hogy egy tabla csokit vegyel, vagy egy ucsit, mert a ketto egyutt sajnos nem mukodik.

Na jo, ma valahogy nem mukodott ugy a irokam, ahogy kellett volna, de nezzetek el, harmas voltam fogalmazasbol :D

Remélem sikerül megmosolyogtatnom titeket ezzel a lehetetlen történettel. Még magam sem hiszem el :D 

Szóval tegnap reggel 9óra: York

Bebuszoztunk Maltonból Yorkba Reggel korán. ( igazak a híresztelések, a busz drága, ez a kis kiruccanásunk 10e forintba került kettőnkre ) Elmentünk az interjúra, minden simán ment. Aztán megkerestük a KHS-t. (ez egy munkaközvetítő) Bementem, hogy a kajagyárban akarok melózni, aminek most nem írom le a nevét. Beregisztráltam, mire kiderült, hogy ma tudnék kezdeni. Nagyszerű! Kaptam egy csodás cipőt. A régi angliai női zárdákra emlékeztet :D, majd elindultunk hazafelé. Olyan simán ment minden, hogy még csodálkoztam is. Közben kiderült, hogy akiknél lakunk, ismernek ott magyarokat szóval a 3 csajszi jött értem kocsival és elvittek ebbe a gyárba. Azért akartam ide jelentkezni, mert a fiúk is ezen a telepen melóznak, csak másik gyárban. 

Tehát Malton:

Épp annyi időm volt, hogy összeszedjem magam, csináljak kaját. Beérünk a gyárba, mire a csoportvezető érthetetlen beszéddel közli, (ugyanis a fél fogsora hiányzott a többi meg nyúl volt), hogy ez nem az a hely ahová felvettek. Van egy másik kajagyár, de az nem ezen a telepen van. Háromnegyed 2 volt, 2-re kellett volna mennem dolgozni. Ne tudjátok meg, hogy milyen mérges lettem... A szerződésen nem szerepelt a gyár neve és most valami Westler vagy Westles vagy valami ilyesmiben dolgozok szóval valószínűleg valami iránynak vagy ilyesminek érthettem vagy nem tudom. Na mind. Hazasétáltam a röpke 30-32 fokba tűző napon két nagy szatyorral hosszú farmerban. Volt vagy fél óra. Itthon felhívtam a KHS-t, hogy lehetetlen, hogy be tudjak menni. Kizárt. Azt mondta a homár, hogy akkor vigyem vissza a cipőmet holnap Yorkba (5ezer ft). Felhívtam Norbit, hogy elújságoljam neki, hogy mi történt, ő a magyar sráccal dolgozik akivel együtt lakunk(a család régi barátja) és elmondta neki, mire felhívott ő, hogy majd ő felhívja a KHS-t, de neki is csak annyit mondott, hogy ha nem tudok bemenni, nem fognak alkalmazni. Sok kedvem volt biciklire ülni. Hőség, fordított közlekedés, és nem tudtam pontosan, hogy hova,merre kell mennem. De meg kellett próbálnom. Ezt majdnem olyan kihívásnak éreztem, mint a 7óra túrázást a kánikulában a hegyekben fél úton sötétben :D Szóval meg voltam ijedve, de nekivágtam. Na ne hogy azt higgyétek, hogy itt egyenes az út. A táj igen csak dimbes-dombos, két településen kellett átmennem, az egyik a mi városunk a másik valami falu szerű. Egy órája bicikliztem a pusztában, nem bírtam tovább, letettem a bicót az út szélére és megkérdeztem a bácsit az egyik házban hogy merre van a gyár, de gyanús volt, hogy valamit benéztem, mert ez már a 3.település volt. Tovább mentem, sokkal visszább van a gyár. Fél5volt. Őszintén szólva beleszartam az egészbe, fáradt voltam és koszos szóval nem ültem vissza a bringára, toltam. Egy idő után megláttam a gyárat, komótosan besétáltam, mondtam a recepción, hogy kit keresek, mire a nő azt mondta, hogy nem ismeri xDDDDD Hát ezt már el sem akartam hinni :D De aztán mondtam, hogy a KHS-től jöttem és küldtek egy csoportvezetőt. Már felkészültem, hogy vitatkozni fogok vele, de nagy meglepetésemre nem kellett. Mondta, hogy kettőkor kezdődik a munka. Mondtam, hogy tudom, de ma regisztráltam, eltévedtem és biciklivel jöttem. Na akkor kiakadt. Biciklivel????? Úr Isten! Akkor add ide a melós cipőd, segítek! :DDDD Onnantól 20 percig sztár lettem, mire elmondta mindenkinek, hogy hogy értem ide, mindenki ki volt akadva. Jól estek az elismerő szavak hulla fáradtan a szalag mellett. :) Mindenki nagyon kedves volt és segítőkész. Találkoztam egy magyar lánnyal. A közelünkben lakik, és azt mondta, hogy ma elvisz :) Szóval a végén minden jól alakult. 10kor ér véget a műszak, még hazabicikliztem sötétben, lámpa nélkül (y) szóval van izomláz bőven. Mindenki ebbe a gyárba akar bekerülni, mert állítólag nagyon jó. Szurkoljatok, hogy megbírjam tartani! :)

(A bicóért és mindenki segítségéért ezer millió köszönet :) :* )

Vasárnap van. Gyarapodott a csapat, hazaértek a magyar barátaink akik befogadtak több-kevesebb időre, ki tudja, majd még eldől, hogy meddig maradunk itt. 

Szóval a komák főzőcskéznek, jó kis magyaros a hangulat. :) Ma voltunk a York-i vagy York melletti piacon. Tök ugyan az, mint otthon. Semmi nem volt ma kb, viszont tegnap előtt annál inkább :)

Scarborough

Wow! Milyen gyönyörű a tengerpart! Tőlünk 20perc vonattal, két megálló. Eredetileg a munkaközvetítőhöz mentünk, mert ott adják a pékségbe a munkát. Norbi hétfőn kezd máshol, de ő is beregisztrált. Mindössze 2 óra hossza volt mire kitöltöttünk minden papírt :D:D Nem, nem azért mert olyan hosszú, hanem mert annyi az ismeretlen szó. Itt nincs nagyon szóban elbeszélgetés, a kérdések a papíron vannak. Elkérték az útlevelünket, lefénymásolták, és kitöltettek velünk egy tyü-tyü tesztet, de hál'Istennek átmentünk rajta :D Pofon egyszerű volt egyébként nem kell megijedni. A part kb úgy néz ki mint bármelyik angol part. Képen kopár, és ronda élőben meg meseszép. Igazából nem voltam felkészülve a látványra, tudtam, hogy megnézzük a partot, de ez a szépség váratlanul ért. A sétáló utca is közel van a parthoz, sok sok régi klasszikus, díszes brit épület alatt csili-vili boltok, luxus éttermek (30font egy reggeli), meki, pizza, szóval minden ami kell. A sirályok nagyon hangosak és olyan közel szállnak, hogy Norbi fejét majdnem lekaszálta az egyik :D Keressetek rá a városra neten, tényleg nagyon szép.

Nem tudom, mit írhatnék még, azért vártam idáig az írással, hogy gyűjtsem az élményeket és többet tudjak írni, de kb ennyi történt. Ha esetleg tanulni szeretnétek, ajánlanám az újságfordítást, szótárazást, nagyon hasznos. :)

Pusz mindenkinek <3

Tegnap érkeztünk. Gyönyörű időt fogtunk ki, még a helyieket is meglepi! :D

Repülés: 

Ryanair-rel jöttünk. Nem véletlenül volt olcsó a jegy, szívtunk a check in pultnál. Hiába voltunk 3 órával hamarabb ott, a Ryan gépek folyamatosan mentek egymás után, nem volt időben kiírva, hogy mikor indul a mi check-olásunk (mind ugyan abban a 2 pultból indult). Egy hatalmas zűrzavar alakult ki ebből és sokat kellett várni. Szokásos ellenőrzés stb után a reptér kinti részébe irányítottak minket, azt hittem, hogy busszal megyünk a géphez, de nem. Egy nagyon meleg beton épületben ellenőrizték a jegyeinket és várattak minket vagy 20 percen keresztül víz, szék, minden nélkül,még az ajtók is csukva voltak szóval egy kis szellő sem jött be. Elég mérgesek voltunk. A kézipoggyász méretét egyébként letojták. Mindenki odaült a gépen ahová akart, kivéve a foglalt helyeket. Ez is elég érdekes volt... A kaja, pia aranyárban volt a gépen természetesen, de volt szendvicsünk. Manchesterben szálltunk le. Ha a vonat felé mentek, a kijáratnál van egy Spar. Javaslom, hogy nézzetek szét, mert elég olcsó (2font fél liter redbull ). A következő bolt a pályaudvaron van a váróban, de csak rágcsa van és ücsi meg ilyesmi és nagyon drága. 

Vonat:

Online vette a barátunk a jegyet. Yorkig utaztunk sztenderd helyen. Volt helyjegyünk, de senkit nem érdekelt, hogy hová ültünk, mindenki oda ül ahová akar. Az itteni "sztenderd" kocsiba szóló jegy az otthoni intercity fullos kocsit jelenti. Csak a légkondi zavart. Ezeknek légkondi mániájuk van, mert sipítoznak a 20 fokban is :D (ma 15 fok volt kb, azért ma fáztunk egy kicsit és pulcsiba és bőrdzsekibe mentünk bevásárolni ezek meg pólóban nyalták a fagyit :D ) Az út viszonylag rövid volt, a táj gyönyörű *-* csak ámultunk. Hegyes, dimbes-dombos. Minden gyönyörű zöld és volt egy csomó patak és tó, mini vízesések, kis csatornák és az elhanyagolhatatlan klasszikus téglaházak és díszes templomtornyok. :) Sokkal sokkal szebb, mint gondoltam. Nem egymás mellett ültünk, de tudtunk beszélgetni. Az előttem lévő két hely egyike megüresedett és a nő, aki így már egyedül ült ott, megkérdezte Norbit, hogy akar-e helyet cserélni vele, mert akkor egymás mellé tudunk ülni :O Ledöbbentünk :D Otthon maximum fintorognak rád, hogy fogd be a pofád és ráteszik a csomagot a másik ülésre. Itt az öregek nem nyavalyognak a buszon és nem büdösek :D Viccelődnek, nevetnek, puszilkodnak, ölelkeznek. :)

Busz:

Yorkban buszra szálltunk. Elég körülményes volt, mert mindenki máshová küldött :D De a végén megtaláltuk egy kedves bácsi segítségével. Máshogy vannak a buszok, más a rendszer, van több cég, nem csak egy, mint nálunk (pl a helyi járatok mint a Tiszavolán Szegeden). A buszok emeletesek és a jegy bazi drága, de nem tudtunk vonattal jönni ide, mert idáig nem mindegyik jön el. Ha tudtok egy kis időt szakítani arra, hogy Yorkban szétnézzetek, akkor mindenképp tegyétek meg, mert nagyon szép! :)

Érkezés:

Autóval jöttek értünk magyarok, közel van a ház. Nagyon jó minden. Tipikus angol házak vannak a környéken. Nyugalom van és tisztaság.  Van Lidl, kb ugyan azokat lehet kapni, mint otthon, csak néha még olcsóbbak :D A chipset máshogy csomagolják, 25g-sek általában nem 125 és olcsóbban lehet kapni, ha 25g x 25 csomagolásban veszed. Jó nagy és mi imádjuk a chipset ^.^ Az angol kajától kicsit félünk még, de majd eszünk, ha ráfanyalodunk. Könnyű eltévedni, mert egyenlőre minden utca egyformának tűnik, szóval természetesen nekünk sikerült is, rögtön kétszer, a Lidl fele is és visszafelé is :D Még jó, hogy Norbi telójában van gps, mert nem tudom, hogy hogy találtunk volna haza.

Kértünk időpontot az N.I. numberre telefonon. Nehéz megérteni a brit angolt, mert az amerikaihoz vagyunk szokva, telefonon még nehezebb, de sikerült. Kérték betűzve a nevünket, a születési dátumunkat és a lakcímünket. Egy hét múlva kaptunk időpontot egymás után 15perc késéssel. A telót kihangosítottuk és felvettük hangrögzítővel a beszélgetést, ez hasznosnak bizonyult :D Ne felejtsétek el ezt, mert ha nem vagytok hozzászokva a kiejtéshez nem lesz könnyű dolgotok!

Soha nem hittem volna, hogy valaha is tetszeni fog Anglia. Sosem akartam idejönni. De most szerelmes lettem *.* Remélem így is marad.

Sziasztok!

Nem akarlak az unalmas bemutatkozással untatni titeket, úgyhogy csak dióhéjban: engem Katának hívnak, 22 éves vagyok, a párom pedig Norbi, ő 24. A történetünket szinte mondhatnánk klasszikusnak. Két ember akik egymásba szeretnek, de sajnos Magyarországon nem találtak munkát, így nem tudnak összeköltözni. Elhatározzák, hogy Angliában próbálnak szerencsét és indítanak egy blogot a kalandos útjukról ^.^ Körülbelül erről fog szólni ez a blog.

Azért kezdem már most itthon írni, mert valószínűleg ott hirtelen akkora információözön fog érni, hogy ezzel majd nem akarok bíbelődni :D Szóval a magyar papírokról:

Van olyan munkahely ahol ellenőrzik, hogy, hogy állsz a magyar TB-vel, szóval:

Voltam olyan hülye és felelőtlen, hogy másfél évig nem fizettem. Nem volt bejelentett munkahelyem és nem jártam iskolába sem, így nyilvánvalóan nem jár. Gondoltam oké, nem vagyok egy beteges fajta, nem kell nekem a támogatás, el leszek így is. Arról fogalmam sem volt, hogy kötelező fizetni és, ha nem igényled te azt a nyavalyás csekket, akkor senki sem fog szólni, hogy hé! neked fizeted kéne, különben megbüntetnek. Erre nagyon figyeljetek oda, mert ez körülbelül 130ezrembe fog kerülni, de örülök, hogy legalább most kiderült, nem később!

Ha nem fizetted, két variáció van, vagy sunnyogsz és reménykedsz, hogy nem találnak meg, vagy elébe mész a dolognak, még mielőtt nagyobb baj lesz belőle. 

(kérhetsz TB mentességet, ha megfelelsz a feltételeiknek, de ha elmész, felesleges. visszafelé nem nézik el a tartozást természetesen)

Szóval bementem a NAV-hoz és bejelentettem, hogy tartozok és fizetni szeretnék. Iszonyat nagy mákom volt, mert a nő nagyon rendes volt, íratott velem egy kérelmet, hogy kapjak részletfizetést és egy kis "kedvezményt" arra hivatkozva, hogy nem volt munkám és nem tudtam, hogy fizetni kell(suttogva mondta el :D ). A válasz 3 héten belül érkezik meg, nekem két hét alatt megjött. Ez egy sok lapos kitöltendő nyomtatvány rengeteg kérdéssel a te és családod vagyonáról. Ezt be kell vinni (ha szegedi vagy), a Deák Ferenc utcába és majd kiderül, hogy megadják-e. Ha ilyen problémátok van és a NAV-nál nem mondják automatikusan ezeket, kérdezzetek rá!

Van még valamilyen Európai TB kártya, nem tudom, hogy mi a neve pontosan, de mi nem csináltattunk, mert kint úgy is fogunk rendeset.

Ha visszajöttetek, és beadjátok (asszem a NAVhoz) a 104-es nyomtatványt, visszamenőleg nem fognak megbüntetni. Ezzel a nyomtatvánnyal tudjátok bizonyítani, hogy volt melótok kint és fizették a TB-t.

Egyenlőre ennyit szerettem volna. Ha kérdésetek van, írjatok! Valószínűleg a következő bejegyzést már Angliában írom meg ^.^

Pusz: Kata